Mint virág a virágnak

Forgalmas időknek menetén
csalfa délutánok átvonulnak,
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid pompában.

Mint aki szemléli múló jövőjét,
metaforába fojtja szemfedőjét,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatozó forró égen
átfut zavart igék őrültségében,
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved mikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó élet
elmerengve romlásba kerget,,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
vadul fújja sápadt arcodon a célt,
opálos légüres tér nyílik feletted
visszanéznél ,de nincs merszed .

Mert tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon az élet minősége
álmaidnak sötét mélyülő gödrében
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]