Józsika öcsém emlékére
ki bélyegzetten indult el útra
keserű lett az élet,
s akin a bélyeg
úgy megnőtt, hogy hamar a sírba húzta:
hol vagy most Józsika ?
Az agyamban
testvéri módra
mint lepkeszárny verés-nyoma
érződik gyenge akaratod sötét sorsa
amin nem tudtam segíteni,
csak amikor már késő lett
volna.
Sok fénykép maradt Rólad
mint gyerek,
majd felnőtt, fiatal bábszínész
sok helyen arcod ugyanaz
megbékülten a sorsoddal,
de nem akarlak felismerni,
nem ilyen voltál- soha.
Fejfádon világoskék sírtáblán
csak a neved van rajta
fehér betűkkel: Józsika
Ma nincs írás. A tábla tiszta
egy Kék Madár ül rajta
őrizve tested otthonosan.
Megjegyzések