A mában

 

Ma már csak a mában kutatok,
sovány sóhajjal befele nézve,
kigyúlt arcomon láz rózsa pihen
s tenyerem nyitva mindig éberen .

Létezésed most is szívem álma ,
s emlékeztet törvényes jogára
szerelmednek gonosz varázsa
búcsúzni készül örök távozásra. 

Még sokszor láttalak azóta 
szálltak darvak színesen az égen
fényben csillogott szárnyuk
te érkeztél csodák fényében.

Fekete hajad lobogott lengén
s mosolyod testemet kergette
csókok hulltak keskeny ajkadról 
szavaid csillogtak a szélben.

Szólítottál bársony hangon
fülemet becézte kéjes beszéded
talpam alatt megrezzent a föld
s a darvak csak keringtek sötéten.

Most a volton is túl vagyok sebekkel
csak magamban haladok feléd 
majd lehet egy másik dimenzióban
találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]