Pardon me

 télkező percek pörögnek bennem

lenézem szándékkal akaratom
közben bőrömet nyúzzak százfelé,
a szidalmazó gondolatok,

lagymatag testemre hamut szórnak
ádáz vakmerő indulatok
szinte örvendek az álnok harcnak
így magamat tisztára moshatom ,


ferde rímekkel , szakadt hézagokkal
nem bírom terhemet leszakadok
a sántító vers rímek miatt
úgy érzem lassan szétrobbanok

és dühömben az igazat keresem 
a kifordult Világnak képén
semmi sem biztos, súgom magamnak
mert itt ,ott az emberiség képtelen

rendet falazni a világ fájdalmán
büszke lelkek,könnyben hevernek
s a logika már egy külön érdem
és beismerem ,hogy nem véletlen


hogy rossz korban rossz órákban élek
csahol a kutya minden sarkon
és aki rest nem logikázik mérvadón