Mindorokke

 

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet,
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad,
Melleden remeg a szívem 
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután,
kezedből bárdot faragtál
védelmemre
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít
s a télnek fagyos szemgödréből 
te világítsz.
Oly édes-könnyü az élet te veled
szilárd talaj,
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.[W.B.]