Sűrűn hull a fák levele

  Sűrűn hulli a fák levele

a földd száraz lombbal tele

hideg őszi szél fuvallata

teregeti jobbra-balra.

 

Szomorú szívvel nézek szét

mintha az én ágyam vetnék

s a zúgó szél altatoja

m intha csak énnekem szólna!

 

Pedig nem is volna rossz tán

mély álom nak szállni most rám

s szép csendesen, ahogy éltem,

elpihenni észrevétlen

 

És hogy oa lent ne fájjon

e világból távozásom 

nem álm odni semmi másról,

csak m ind e bús lom bhullásról.