Dalok a csalódásról

 Hol, merre vagy? Meghallod

Mit lelkem panaszol, dadog,

Vagy talán észrevétlenül

Semmibe tűnnek a dalok?

 

Mint odafent nagy Északon

Az égbolt hulló csillaga!

mint a viharzó tengeren

A szárnya-tört sirály dala!

 

Csak hitegettél, csalogattál

Nem enyém volt a csók,mit adtál.

Nem enyém volt az ölelésed,

A te szíved titokba vérzett.

 

A karjaim közt csak temettél,

Te mást szerettél, mást szerettél

mámort keresett dacból lelked

hogy őt feledjed, őt feledjed.

 

S bár kárhozatba vittél engem

Fátyolt borítok reád csendben

Én láttam vívódásod, gyászod,

És megbocsátok, megbocsátok!