Megbecsült éveim
szívem legszebb álmán s szerelmén,
amit emlékemben sóhaj és vér táplál
fakul a színe a testem súlyos selymén.
Mint bizonyságra és megértésre
csak a vándor vár ily szomjasan
egy titokzatos asszony csókjára,
hogy égjen, égjen ajka lángokkal..
Érett asszony őszinte, tiszta,szava
keservét akartam elsóhajtani, mintha
szeptemberi-este mély brácsa búgna.
S mi lett belőle? Nagy csalódás dala.
Időnként hirtelen hátranézek, téged
keresve, mert érzem: két kutató,
nagy, barna,égő szerelmes szem
figyel, amerre járok és öregszem.
Most némaságban állok a kertben,
gyümölcséréskor, terheltek a fák
megbecsült éveim kiteljesedését
csak pár meddő fának adnám át,
Megjegyzések