Utolsó alkalom
Piros lepke lebeg át a kerten,
meg-meglibben a dohányvirág
szemem semmiségekre terelem
csend van, senki sem hív, nem kiált.
Annyi minden lesz s volt a világon,
képzelődöm, én vajon még vagyok?
Mennyi volt a valóság,s az álom,
vajon mi volna rossz és mi lenne jobb?
Arcomat én már rég kezembe fogom
elfedni sok kudarcom s szégyenem
miért hittem, hogy küszködve, kitartón
a világ majd jobb lesz énvelem?
Megjegyzések