A szavak ára---Wilhelem

A szó gondolataimnak borítója
sárga aranyba ötvözött remek,
kongó pohár,mi néha összecseng
örök zenéket vágyva énekelnek.

Titokzatos eszmék fellobbanása
a gyönyör rút kérgét nem töri át,

a szóban egy rab lelki vívódása
suttogja neked a mindenség dalát.

A sok színek benne elfakulnak
és dörgés lesz az égi harsonából,
a szóban elhal a virágok illata
száraz levelek meredeznek róla.

A vágy, az óhaj a szeretet szava
remegne bennem s tetté forrana
gyűlölt szavak között idegen lett
a nagy szerelem létezése maga.

Csak tudnám már elfeledni a szót,
aminek búban, lázban egy az ára,
mely letapossa néha a szerencsém
és nem maradna semmi utoljára.[W.B.]