Szonett

Most elhagytak már végre mindenek

,A tarka álmok sem jönnek nyomomban

,Ritkán, ha jőnek, szétfoszolnak nyomban

És messzi messzi égről intenek

 

.Halál-kutyák ragadnak vékonyomban

,Vért fecskendeznek szétrepedt erek

És nem használnak gyógyító szerek

,* Halálom kong a barna, vén toronyban

 

.S ím meghatottan bámulom az élei

Üj színeit, miket nem láttam eddig

S egy pillanatra megriadva félek

 

:Ha majd az élő vak halottá vedlik

,Ki nézi majd e sokcsodáju szépet

,A szivemet s a szemem kik öröklik