Megremegtet a tavasz illata

 

Most  bennem   érzem   m inden  tavaszom n ak

rügybontó,  lázas,  pezsgő   erejét

Lankadt erekben  nedvek  sokasodnak

s  napfény  veri  a  lélek  peremét

A zsonge mag   a  barna-puha  földben

mar-mar  kiduzzad   kis  rög-ajtaján,

s  ki  téli burokboll  gyoztesen kitortem   

az   éledés  most  így  köszönt   reám. 

A   kinti   lég  sugar malasztol arad

szello nyomaban,  szende   illatok 

a  fű  között  csillámló  víg  bogár-had,

mint  bennem   is  a eszmeraj,  ragyog

A   kerteken  a  bús  cseresznye-ágak

fehér  virágos  fátylat  öltenek

így  öltözöm   a  fény  vidám   fiának

ki vegre,vegre karjai kozt remeg.