A távolság leomlik


 Az idő kézen fogva menetel veled
sikoltó fények , zajló örvények felett
de csodálatos, szép a misztérium heve
karcsú bokádon megpihen tekintete.

A kígyó, a tűzpiros kígyó megérint
leköti két kezed s átöleli tested
s hallod a neved, e bűvös percben
kígyózik feletted ámuló tekintettel.

Szemed lehunyod s engemet érzel,
csukott szemekkel engemet látsz,
az arcomat látod, a hangomat hallod
ezer meg félezer kilométerről fűt a láz.

Zavarba ejt e hirtelen betegséged,
e fájdalmas, fiatal szédület az időben
sikoltó fények s zajló örvények fölött
visszhangja támad szavamnak feletted.

És nem tudod: milyen lehelet éget
és nem tudod: hogy honnan az egész
és nem tudod: hogy mosolyogj-e halkan
vagy ágyad előtt csendesen térdepelj.

A Távolság leomlik
s az Idő egy percre megáll. [W.B.]💥💥💥💥💥

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS