Mesterhegedu

 Vizsgálom szívem hol a vádak
tömötten sokasodnak ellened,
mert kínnal mértem szerelmemet,
kínnal, mit teremt a hiú kívánat.

Szavakba fojtom szenvedélyemet,
mely ölelésbe már sohase robban,
simuljon el, mint vihar a habokban,
miken megbékélt szellő is remeg.

A múltra nézek egyre, a gonoszra,
mint síró vad, ki marja mély sebét,
hogy önmagának enyhét ellopta
és sajgó fájdalmát felfokozza még.

Szerencsém, hogy csókot nem adtam
így lettem szívedben örök életű
panaszos hangú,buja mesterhegedű,
így lettem áldozata szép szavadnak..[W.B.]