Egy üldözött gondolat

 Világosodik már a hajnal, nyílik

szeme színe s bimbója kibomlik

hűlt helye az éjnek,rémek,  árnyak 

nyomát bottal ütheted nyugodtan.

S a reggeli szellő is serényen válogat

lobogó sörényével a cél s az üldözött 

gondolat, akár a légszomj, akár összhang,

véres idill s félelem egyformán fojtogat.

Becsukja perzselő hevét a Nap  heve,

zavartan tolakodnak vissza   az árnyak,

a csapdába zárt  pillangók keservére

vesztébe  szalad a bosszúálló indulat.

A hangulat, maga sem lázad elvégre

csupán-csak mulattat mint igaz beszédben

a hangsúly, figyelem és lélek együtt

és külön, tisztán kihallható,  erkölcstelen.