Szeszélyes idokben

Simítod homlokom kezeddel
megfoghatatlan érzésekkel
s fulladó reggel sejtésében
ott vagy mindig közelemben..

Mert utat nyitottak bennem
az igék és tettek ébredése,
sok kérdés eltűnt az időben
szeszélyes, rövid emlékben.

Forró karok ,kettős melege
türelmetlen estékre késztet,
visszaterelik lázas tekinteted
érzésekkel ,füst élvezetében.

A szem, mondják beszédes
de néma, akár lehet sejtelmes,
végzetesen él benne minden,
és nincs hely többé semminek..

Hiszen ez az igazi szerelem
nézem a végső beteljesülést
jól érzem magam kétségtelen
rég ismerlek, ne gondolj az időre.