Alkonyperc

 A naptól elszakadt a végső fényfonál

A szél gyászindulót vezényel.

Az erdő távol halkan orgonál

Az ég a földre omlik sűrű könnyezéssel,

sóhajtó, mély sötétbe vész el

a tarka szín és minden tárgy alakja

Az élet arcát újra kifaragja

 a vakhomály.

Mélységgé tágul minden zug, üreg

 ...kilép belőlük és

 szívemre ül a rémület.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS