Ami bánt -Wilhelem

Szeretlek de lehetetlen léte kéne.
ha magányra kárhozott vallomás
félénk szerelmem rettentő igénye,
mely valótlant lát a valóban mást.

Kívánom hogy szeress ,de gyanú
imbolyog fűl, elme  mintegy tanú,
mosolyomra egyre mosolyogsz
s kérdően nézlek :zokogni fogsz?

Ha hívlak: jöjj, már elkéstél így is
vágyó szem rebbenésemnek ne higgy
szeress, de ne szeress a kedvemért
úgy légy enyém, hogy maradj magadé.

Téged szeretlek, te magad szeresd
hunyt szememben szándékot keress,
ne légy valóból gonosz, balga álom
csak azt akarom ,mosolyogj az álmon.