Mindhiába

Tévelyegtem benned kettős sötétben
meleg esti nyárban,jéghideg télben,
szorítottam szíved puha kezeimmel
történelmet írtam vérző sebeimmel

.

Fény sem vibrál csillogó szemedben
csendem uralkodik a meztelen időben,
farkasszemet nézek dobogó szíveddel
egyenetlen lüktetése áramlik érzéketlen.

És nézem  testemet mint múló sebeket
nézem ahogy véred elmossa szívemet
két lélegzet között ringok megrémülve
nem tudom nevessek vagy sírni kellene.

Ami enyém volt, az sem volt enyémből,
elemésztette lángod ,mint nap a mezőt,
a szívedben igék nélkül hiába körözök
minden elriasztó holmi múltba költözött. [W/B/].