Ott bent--WILHELEM

Minden enyém mi bennem van
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődig céltalan
a perc csak enyém, számlálhatatlan
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és marad
egy örök életű fájó nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.


Csak egy mozdulat s bennem van
a pillantások kemény aprósága,
sóhajom mi feltör bent ápolatlan
egy meztelen ölelés fájó szava. [W.B.] .