Ana MariaNicolás Guillén a kubai és a latin-amerikai líra huszadik századi klasszikusa.
Ana María,
kígyó szemével néz rám
s fürtök, mi rejtik kebled,
mialatt dombod ívén
gyűrűi tekeregnek.
Én is köszönöm
- mutatok a mosolyra
azzal égéskor elrejtőzik
a azzal égéskor elrejtőzik
magad lángja.
Mikor az égen átszáll
néhány tűnődő felleg,
és fémkebled két halmán
nyújtózó vihar remeg
akár egy lassú és lágy
kígyó, aki ott pihent meg.
Mikor az égen átszáll
néhány tűnődő felleg,
és fémkebled két halmán
nyújtózó vihar remeg
akár egy lassú és lágy
kígyó, aki ott pihent meg.
Ana María,
la trenza que te cae
sobre el pecho, me mira
con ojos de serpiente
desde su piel torcida.
Yo entre todas tus gracias
señalo la sonrisa
con que al arder escondes
la llama de ti misma.
Es cuando te recorren
las nubes pensativas
y en tu cuerpo metálico
la tempestad se estira,
como una lenta y suav
serpiente suspendida.-forditas
Ana María
,la trenza que te caesobre el pecho, me miracon ojos de serpientedesde su piel torcida.Yo entre todas tus graciasseñalo la sonrisacon que al arder escondesla llama de ti misma.Es cuando te recorrenlas nubes pensativasy en tu cuerpo metálicola tempestad se estira,como una lenta y suaveserpiente suspendida
Nicolás Guillén a kubai és a latin-amerikai líra huszadik századi kolto
Megjegyzések