A mindenség--Wilhelem

A kertből zsongó, mézes jószág áradt,
bimbósan bókoltak dús rózsaágak
s az ég alatt s a föld  felett
bujkált a holdas, csillagos varázslat.

Boldog, békés csillagjegyben állt a nap,

fényt öntött ránk és terített árnyakat
s az ég alatt s a föld felett,
én csak téged, téged-téged láttalak.

Szívemből akkor a számra szállt szavak
meghaltak menten, ha téged vártalak,
s az ég alatt s a föld felett,
falán nem is volt más ilyen kába, vak.

Az volt a szép, hogy szeretsz s szerethetek
mit is bántuk mi, hogy távol tengerek
s a föld felett s az ég alatt,
élnek még- ha élnek - élnek emberek.