Vésztjósló idő-Wilhelem

Szellőként libben az idő
fürge ,fiatal ütem kergeti
sötét ködös éjben őrjítő,
sarkában csak árnyéka ring.

Nyűgösen ráncolja homlokát,
nyomai nyomtalanná válnak
élet szülött álmokat ásnak
szívedbe terelgeti keze titkát.

A kavargó mozgása oly idétlen
míg köd oszlik ,ő kúszik előre
tested köré fonódik ingerülten
szájából durvaság tőr az égre.

Poros toronyóra hívó hangjára
bolygók között harciasan topog
s mélyen hallgat,csak haragjára
a nyomorult idő melléd kucorog.

Végig kísérte utadat álnokul
gonosz gondolatokat kujtorog
ireg-forog néha reád vigyorog
szerinte túl sokat kaptál zálogul. [W.B