Régi képek----Wilhelem

Még emlékszem a régi mosolyodra

mely rátelepszik borostás arcodra ,

fülembe még cseng érdes hangod

emészt a bánat hogy csak visszhangok.



Bennem izzik egy fura kíváncsiság

miért búsulok még utánad manapság

a sok emlékek lelkünk régi barátai

rég kioltották bennünk a parazsat.





Ma már életünkből kihullnak percek

az árnyékok  mind messzebb mennek

de mosolyod s hangod egy szimfónia

marad szívemben és velem ül hosszan.



Csak a felhők szállnak sóhajom felett

hideg eső hull a feneketlen csendben

pillanatok alatt  hátra- hátra nézek

ifjúság hever körülöttem szerte-szét.


Így élek én egy meghitt zűrzavarban

búsan  ébredek fel sok vergődés után

szívemben még himbálózik egy hiány

sóhajtok egyre  mosolyod s hangod után .