Séta Kolozsváron

Déli verőfényben, zsibong az élet,

ódon szabályos, nagy paloták

előttünk sétálók nevetgélnek,

ifjú szívekben,  nyári csodák.



Keskeny utcáin merengve járok,

egyszer  elhalkul, mi zsong ma,

köpködve locsog a malomárok

s égre int a régi templom tornya.



Néha a csöndet vad sikoly hasítja,

tisztes nénike ősz fejet csóválja,

s egy bús élet megfejtetlen titka

szétterül  egyből a halálsorompónál.


Öreg harang jó estét köszönt nekem

mint apró fényes já

nosbogárkák

itt is, ott is lassan kigyúlnak fények

sápadt erejű  villanylámpák.



Csak egy nyarunk  van, egyetlen

és nincs, nincsen egynél több nyarunk,

ha elröppen  felettünk  a tavasz,s a nyár,

fáradtan ősz felé ballagunk mindnyájan.