tavaszi ábránd

 Gyémánt  fáklyák  gyúlnak  az  ég  tetőin

.És  lengnek  a  kékszín,  mennyei  selymek

.Ezer  madárfütty  kíséri  az  útját

a  messzibeszálló  szirompehelynek.

Ezer  madárfütty  ing,  röpdös  a  légben

.Ezer  fa  ringatja  halkan  a  lombját.

És  átreszket  az  egész  Mindenségen

valami  nagy,  nagy,  mámoros  bolondság.

Csókok  érnek,  szerelmes  vágyódások

,bimbók  pattannak,  rügyek  hasadoznak.

Fű,  föld,  fa,  futó  felleg  fátyla  fénylik

,vizek zenélnek,  hegy-,  völgy-,  róna-hosszat.

Szellők  serkednek  és  szagok  sétálnak

,bogarak  boldog,  vidám  raja  kél

.A  pillangók  is  versengve  vitáznak

egy-egy  kifeslő  virág-ajakér

.És  bennem,  bennem  is,  ki  dermedetten

nézek  bele  a  zengő,  friss  világba,

kigyúl  ünnepi,  szent,  áldott  örömben

 egy  dal  pirosló,  bűvös  mágiája.