Az út vége---WILHELEM
nem fog el gyakran gyűlöletünk,
bár minden olyan valószínűtlen
megalkuvó szürke rögeszme lett.
Lassan kiismertem sűrű véred,
bennem tombolt bölcsességem
olyankor zavartan kéklett az ég
a kimúlt csillagok fénytörésén.
Én győztem mindig megpihenten
bűnöm fényes pengéjét újra kifente
bennem vígan is telítődött kedély
becsaptam mindenkit aki- veszély.
Próbálkoztunk egymással szerelmet
ködbe takart holnapok előszeretetét,
vágy nélkül dideregni kezdett lelkem
és azonosult azzal ami teljesületlen.
Most halkan át fut rajtunk a didergés
öreg szívünk megdobban egy percre,
ringva ringunk egymás felé egyszerre
amíg szembe fut velünk az út vége..
Megjegyzések