Békét adó fegyver

Lehet felborzolódott kedvvel
meghibbant Világon kesergek,
hol jogaink láncostól kitépve
tömötten a fulladásig lihegnek.

Magunkat tiporjuk önfeledten
sóhajtunk vággyal istenekhez,
becsukott ajtók vas kereszttel
villanydrótok égnek szentelten.

Mikor a fák is halva születnek
árnyak lesnek minden keservet
füvek pusztulnak alvadt vértől,
s az élő csak holt embriót szül.

Valahol megbomlott a zaj süketen
igénytelen, szürke vizek medre
hullámzik bátran győzedelmesen
mocskos hálójában lábak,kezek.

S ha évszázadokon át rendre tipeg
az idő ,zajokban megkeseredetten
erő jó útra térit bizalmas kellékeivel,
míg felzúg a megszabadító zene.

Ami a zavart visszatartja egy időre,
itt -ott hasonulnunk kell merészen
közös érdek kell szülje elismeréssel
hogy a halálnak ne legyen fegyvere . .[W.B.