Utoirat kedvesemhez

 Oly rég volt ,hogy ismertelek

Sorsomba fordult be kereked,

Szomorú voltam és  magányos

Te másképp láttad az álomképet..

Kis "nippem""hangzott becenevem

Szememből könnyek peregtek le

Markáns kezed úgy ragadott vállon

mint aki  megcsókolna százszor

ott helyben ahol találkoztunk.

Ahol magabiztosan nézett  szemed

fentről le alázattal ,  míg  szemem 

könnyben ázott , a boldogságtól.

A legjobban azt szerettem benned

amikor kezed lágyan vállamra tetted,

különben ez gyakori szokásod  lett

a további pillanatok édes jelében. 

Ugye Te voltál ,ki menni akartál búsan

mert hívott a szolgalatod,  oda 

ahova azután gyakran futottam 

még akkor is ,ha nem volt semmi 

mondanivalóm ,míg Te ijedt arccal 

néztél. Baj van?  kincsem,?majd 

fölényesen hirtelen másfelé néztél

hogy ne lássam  szemüveged,

mely gyakran homályba fénylett,

ha együtt voltunk, úgy semmi okból

vajon érezted ,hogy boldogok vagyunk

vagy csak  a férfi  gyengesége miatt?

Sok év telt el azóta hogy nem vagy

de ha  házad előtt járok szomorúan

a járda is remeg kis súlyom alatt

s az en szemem is homályba borul.

Es a mélyből mintha hallanálak:

ne félj :"nippem,"nem törlek össze.

Tudom ,hogy mióta egyedül vagy,

jobban szeretsz mint ahogy gondoltam."

,