Mondd

 Mondd,  tudsz-e  szenvedni

Van-e  könnyed  annyi

És  olyan  forró

,Mint  az  enyém  ?

Volt-e  bánatod   s  emléked

,Mitől  keserűre  csügged  a csókod

.Mely  kisért  és  gyötör

,Mint  gyereket  az  éjjeli  rém  ?

Van-e  mosolyod  még 

 ?Örülsz-e,  ha  látod  a   táncoló  napsugárt

,Am int  aranyszeplővel  hímzi  a  zöld  levelet?

S   az  esti  csillagfényt,   ha  nézed

El  tudsz-e  merengni  egy  dal  halk  ezüstszavára 

 ?S   egy  virág  illatára  lecsukódik-e  a  szemed 

 ?Mondd,   a  két  kezed  lágyan  simogató 

 ?Ha  fejemre  teszed,   elzsongitod,   clcsititod

A z  én  fáradtan  szomorú  szivemet  ?

És maradt-e  vágyad ?

Forró-e  a  csókod

?Szelíden,  bízón,   hittel  tudsz-e  öleim

S   ha  kell,   csóktól,  mámortól  menten  is,

Hosszan  csak  az  én  szemembe  nézni ?

És  mondd.  .  .  .  Oh  mennyi  kérdés  f á j   még

.Ezer  és  még  annál  is  több

:A z  egy,   az  örök,   az  első

.De  jaj,   én  már  szeretlek

És  minden  kérdés,  kétség,

Már  késő,   már  k é s ő