Ady Endre magáról ---WILHELEM

Szenvedésből volt elég részem
már gyermekkorom nem volt szép,
küszködtem született adottsággal
mely megnehezítette akkori életem.

Táltosként emlegették hiú testem,
de iskolatársaim rajtam nevettek
bár nem láttam messziről a táblát
 táskámban hordtam a szemüvegem.

És mennyi minden rejtőzött benne
ha lehetne most egyből elrepedne,
ki bennem voltál tudatlan élménnyel
ott voltál késő évek bölcsességében .

Nem nekem épült e világ a térben
szüleim jogásznak terveztek ítélettel,
a felsőbbrendűség nem az én elvem
és Léda szerelme sem sokat segített .

Tündér volt,ki elkábítottál egyből
szerencsekerekem kifordult a sebből,
gőgösen nézett első percekben
míg én a lábaid elé vetettem életem.

Tudom csak szeszélye voltam-egy kicsit,
néha  borítékokban érkezett szerelme
miközben mások itták a jeges martinit
én költészkedtem kíméletlen szerelmet

Fáj a tudat hogy elhagyott,magamra
gyilkosan, gőgösen írtam naplómba,
Elbocsájtottam - lehet igazságtalan
de kegyetlen lettem - megházasodtam.

Halálos ágyamon is benne élt szívem
kivájni onnan soha nem lehet egészen,
lehet ha darabokra szedik rekeszeit
látni fognak  engem a "Halottak élén."

Megjártam Párizst egy szál kabátban
megtalálni  Lédát sosem volt tárgyam
hűvös őszi szélben sárga levél táncolt
 Ra gondoltam mig lanyom vilagra jott.

Beleolvadtam a kristályok tavába
és halom törmelék meredezik elém
színház voltál magunk szerelmében
mennyire fáj,halottan is üvölteném


.




Ady Endre verse a lánya születése után:



Én nem mertem, én sose mertem,
  s a csók várni nem szokott,
  gyere, mert temet már a lányom
 s csókolni nem fogok.


 Jöhetsz, siess, leáldozóra botlott
 a híres nyári nap —az ma volt
 holnap, ha akarod, szeretlek
 büszkén egy lány miatt.[ A.E.]