Esti csend--Wilhelem
bús dallamú névnél áll meg az ujj,
egy gondolat úgy elidőzik e napnál,
mint lomha hajó, ha a szél sose fúj.
Jó volna lelátni a kerti kapukra,
a kútnak a köd ha lefogja szemét,
mert hátha belép, s a lugasba visz útja,
szép lába nyomába nem ér a sötét.
Mondd, miért szereted a lombos fákat,
mert lassú haláluk is enyhet adó?
Hát óvd meg e verset, az éj szele vad,
fáradt szívem részre hajló halk szó
Könnyezik vagy felnevet,a ragyogó hold
köréje gyűjti képzeletben,a sok csillagot,
sok apró neszből lesz csend,és titok,
az esttel visszatér a rend ,-színtelen szobor.
Megjegyzések