Esti csend--Wilhelem

Kint hull a levél, vele elfogy a naptár
bús dallamú névnél áll meg az ujj,
egy gondolat úgy elidőzik e napnál,
mint lomha hajó, ha a szél sose fúj.

Jó volna lelátni a kerti kapukra,
a kútnak a köd ha lefogja szemét,
mert hátha belép, s a lugasba visz útja,
szép lába nyomába nem ér a sötét.

Mondd, miért szereted a lombos fákat,
mert lassú haláluk is enyhet adó?
Hát óvd meg e verset, az éj szele vad,
fáradt szívem részre  hajló halk  szó

Könnyezik vagy felnevet,a ragyogó hold
köréje gyűjti képzeletben,a sok   csillagot,
sok apró neszből lesz  csend,és titok,
az esttel visszatér a rend ,-színtelen szobor.