Titkolt lelkek-Wilhelem

Egyetlen húron pendül életünk

mit olykor oly könnyen megvetünk

fájó gondok közt állunk meztelen

kérdéseinket befele kérdezzük.

Válasz nincs ,csak emlékek tette

tör magának utat, buggyan felszínre

gyakran érintve a horizont szélét

keresve magának saját megértést.

Holt idők küszöbén néha világit

valósan tapintható okok hibái,

ismeretlen ellentétek jövőt ígérnek

kiszabadítva egyéniségünk igéit.

A test érzéketlen nem sejti e csodát

van és mindig volt halhatatlanság

csak keresed a választ s megbocsájt

míg válladon cipeled az idők súlyát..

Mert rabok vagyunk magunk lelkében

válaszunk nincsen csak igaz történetek

az örömből mindig varázsigék kelnek

körülötte lengünk láthatatlan kötélen.

E zord világon minden mi vagyunk

kik egyforma időkben várakozunk,

ezért fogadjuk el egymás örömeit

egy kis mosolyért s megtisztulásért. [W.B.]