Ott bent-WILHELEM
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-ez az egész.
Mert úgy őrzöm saját énemet
végtelen szegény gazdagságom,
tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.
S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan
a perc csak enyém számlálhatatlan
kavarodik az éjnek némaságában.
Ott maradnak egymásba meredten
szivárványos csodás dübörgésben ,
úgy hömpölyögnek a zene tükrében
betemetve a csendes könyörgésem.
Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.
Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága
sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.
Megjegyzések