Ösztönösen --Wilhelem

Milyen sokszor
félig élve , félig halva
álmot kergetek magamban,
gyakran
dörzsölöm szemem 
mikor senki nem 
látja,
tűnődök selyem párnámon 
kék házi ruhámban,
míg a valóság bennem
felderül
átölelve közönyöm.
De sokszor 
kergettek jótettek 
őszinték,
mint elátkozott királynőnek
ajtót nyitottak 
apró szentek,
s talán egyedül mentem
néha merészen
mélán ,illatos szellőktől
kergetve ,
völgyeken ,hegyeken
repültem
és inkább csaltam 
mint csaltak ,
vaskarmok hóbortosan 
el- el kaptak,
s ma sem tudom akartam
vagy akartak . 
Most olyannak képzelem 
magam ,
mit akit fenyegetnek 
sokszor
és bizonyítják tények 
életem vétkeit,

mit nem kívántam
de kaptam.
Ma csak kószálgatok
erre meg arra
hóbortosan 
és árulom mindenkinek
mit adtak,
keveset érnek nekem
de másoktól 
kaptam ,s viselem
hogy érezzem szeretetem
s olykor
a felhők fodraiból
merítek erőt ,
míg erős karmaimban
bugyborékol
egy szelíd hangú nevetés
ösztönösen szűkösen. [W.B.]