Pillantásaink

Néha az a józanító pillantás,
mikor kerülőd a megalázást
riadt szem rebbenések kereszttüzében
súrlódnak fáradtan megszeppenve.

Mint gyermekek nézzük egymást
kitalálva pupillánk nagyságát
melyik bír többet egyet -mást
szinten birtokolva egymást.

Csak a szél nyikorog az estben
s a pillantásaink csak érdekek,
s felettünk zúgnak emlékek kétsége
régen leülepedő repdeső törvények

. .

Oly boldogság annak , ki belelát
beleadhatja teljesen derekát ,
s mint kéklő vizeken a hullámok
úgy hullámzanak pirosan végpontok

.

S mint magányától fosztott őrület
sikong nagy fellegeken vihar szélben
és fortyog bennük a szétomló szeretet
szemeink kereszttüzében szenvedéllyel.{W.B.}