Az ismeros idegen--WILHELEM

Sok percek múlását nem vitatom,
mert nincs semmi mondanivalóm
mig szelíd kezekkel eltávolítom
a rám nehezülő szomorúságom.

Eltökélt ,zengő mámoros dalok
konganak szívem kisírt oltárán
de megbocsájtok önmagamnak
hogy sebtében téged választottalak .

Annyi év után, mint puha kendő
rám tapadnak sorstalan pelyhek
s már tudom kiért dobban szívem ,
mik szelíd tagadással ütik a percet.

Mert mint idegen tértél be hozzám
de íziben ismerős lett sóhajod
s felrémlik ,mint vendég névtelen ,
erős férfias kebled lelket hordoz.

Bent valahol szíved titkos zárán
halk mosolyod szétterül vidáman ,
odabent valahol varázsok vannak

és nevem zengik mint egy csodát .[W.B.]