Téged s a Világot

 Most messze Hargita ölébe vágyom,

rég járt utak emlékeit hívom

e bágyadt és elárvult délutánon

szívem minden messzeséget átfon.

 

Oh, furcsa játék vágyni és kutatni

mások életét, mely miénk lehetne

a percet, mely ígér, de nem tud adni

 a tegnapot, mely nem tudott maradni.

 

Suhan, suhan, rohan és jaj, elérni

nincs oly erő s minden remény hiába

s csak bús vigasztalás a vágy, az égi,

bukásait, ha újra felcseréli,

 

Elérek mindent könnyű diadallal

a kezdet és a vég ölelkezésén

földre hull előttem majd a törvény

Téged a világgal viszlek magammal!