Szomorú ősz

 Ősz  van  s  így,  édes,  megbocsátod

hogy  bánatos  húrt  pengetek

 a  szél  ledönti  a  lombsátort

s  avart  temet  a  rengeteg.

dér  lefonnyasztja  virág  szirmát,

a  vér  nem  ver  ki  éneket, 

o  édes,  ha  most  visszasírnád

az  elszalasztott  éveket!

De  te  nevetsz  és  meg  nem  érted

anyás,  aggódó  lelkemet

nem  gondolsz  rá:  még  eljön  érted

az  ősz  és  ifjan  eltemet.

Én  bebalzsamoznám  erőtlen,

széthulló,  drága  testedet,

mint  illő  olajjal  előttem

az  egyiptomi  mesterek.

Mit  érne  mégis   késő  minden,

ahogy  már  mostan  se  lehet.

A. mirtuszt  rád  hiába  hintem,

mint  ősz  a  hulló  levelet.. .