Tavaszi alkony

 Belengte már a tájat

az alkony árva kékje.

Mélyén fakult homálynak

felbújt a hold az égre.

 

Dűlt házak tetejére

hull fénye sárga sávnak,

de hogy a földre ér le

szürkés színekbe bágyad.

 

A kékség egyre lágyabb,

tompább, fárad fehérbe,

mint az elhamvadt vágyak.

 

S hogy egy felhő elérte

a holdat, hűs sötétbe

ájulnak mind a házak.

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS