A múlt volt bennem

 Tegnap bennem volt még a múlt,

Bennem minden rossz másnapi

Döngettem az ég kapuját

Míg ki nem nyitja valaki.

 

S ahogy kinyílt: vérem megállt,

bentről lágyan beintenek,

olyan boldog, olyan csendes

lettem, mint egy alvó gyerek

 

Nem egy hang, ma száz dal vagyok,

Bár csukott szám szótalan most

Egy sóhajom száz szómadár

S mindegyiknek száz szárnya van.

 

Ma hű vagyok, ma szeretek,

Ma nincs titkom, mint volt előbb

Uram-Uram, én Istenem

én ,láttalak a halál előtt.