Meltass csak egy szora

 Mellettem halkan lépdegélsz,

De szemed meg se lát

Úgy meggyötör e gyönge kéz

S szép arcod, furcsa szád.

 

Méltass egy régi szóra csak

Egy szócskát újra szólj

A sebek titkon sajognak

És te se nyughatol.

 

E néma száj most megaláz

Csendjével fojtogat,

Bár egykor kedvvel itta száz

És ezer csókomat.

 

Ami rég üdvöm volt veled

Az kelti most e kínt

A szem, mely egykor éltetett

Rám közönnyel tekint.

 

Oly sötétek az utcák,

Oly zordak a szelek

Fehér rózsáin, nőm lelkem

Gyermekem, ég veled!

 

A kert oly fázva hallgat

S míg sorsom messze lök

Teneked el nem árul,

Hogy vissza nem jövök.

 

E bús-kietlen útban

Nincs senki sem velem

Csak az égen a felhők

Követnek szüntelen.