Egy szerelem margójára --------Wilhelem

Még sok mindent kéne igazoljál előttem

hogy eláruljad   hazugságaid értelmét

hunyorgó szemed alig résre nyitva remeg

butaságod volt  szerelmünk szörnyetege.

Hany év telt  el ?Talán egy-kettő,nevetek

az ingatag lelked hazug ölelésében, győzelmed

rést nyitott feléledő lehetőség születésnek ,

hogy valaha is igaz beszéded  megszülessen.

Tudom ,hogy fájt akkor mikor befejeződött

nem hitted el hogy egyszer  majd  rajővők

utána jöttek újabbak , talán bölcsebb emberek

és éreztem  nem remegnek többé a falevelek.

Mert ilyenek az esték, kegyetlen kísértések

mikor feleszméltél régen vége a beszédnek

térden kérted bocsánatod , de elfelejtettem

ideje volt távozásod ,hazugságod repuljon veled .

A vízpartján a levelek  most nem   remegnek

kezemet simogatják egyre értelmesebb emberek

ami volt , soha nem lesz egyenes gyüllolésemben

                       most előtted egy új út nyílt   szeretőt kereshetsz.[W.B.]