A tél

Zuzmó  borítja  a  kerti  fákat

A  rétet meg  fehér  köpenyeg

A  nap  is  csak  nagy  ritkán  nézhet  le

Mert  elfedik  a  hófellegek.

Le  van  tarolva  az  egész vidék

Egyhangú  a  szántó  s  kaszáló.

Mint egy  hómezőn  a  sarkvidéken,

Mindent  elfed  s  megdermeszt  a  hó

.Csendes  az  erdő  a  falvak  közé

Űzte  a  tél  a  dalosait

Szörnyű  éhséggel felkorbácsolja

Rejtekéból  félénk  vadjait

.Ott  hagyatta  a  rétet  velem  is

S  a  bokrait  a  ligeteknek

.Piciny  szobámba  szorított vissza,

Amely csendes,  kellemes  s  meleg

.Itt  töltöm  csendben  a  napjaimat

Várva  tavaszt  és  kikeletet,

Hogy  ismét  összecsatangolhassam

A  virágos  rétet  s  berkeket