Együtt lenni-WILHELEM

Voltam sokszor szerelemtől szédülten

féltően vigyáztál rám a messziben

szemed kérdése mikor és meddig,

vállamon teherként bírtam nehezét.

Voltam féltékeny a teremtés egében

túlhajszolt álmom úszott a semmiben

piros cipelőben vadul szeretkeztem 

hajamra fodros tincset teremtettem.

Felhevült testünkön tombolt a nyár,

nem tudtam hogy ez oly ritkán jár

óvatos léptekkel halkan kerestelek

békésen burokban tekertem szívedet.

És mindig a sors beszélt túl korán,

sóvárogtam éhesen tested után,

fecskék tömege szállt felettünk

mégis mindennel egyre megbékéltünk.

 Most várlak hogy jöjj vissza hozzám,

markos tenyeredben úszkál nyoszolyám,

dalos foszlányok keringnek az égen

hozzám tartozol e szerelmes éjjelen./W.B./