Végitélet
nem létező vágyakat sért az idő,
a fájdalomnak és a szerelemnek
éjszakája jön béna kegyelettel.
Nem láthatlak, ezért alázkodom,
gyógyító szerelmen,kongnak harangok
sohasem maradunk egyedül,bármikor,
messzeségből közel hozzuk a távolt.
Fél álmomban néha hallok egy szót,
mint egy angyal, ki tékozolja napom
tények s az órák hiányát elgondolom
amit ígértünk örökre, ketten egykor.
Békés sötétséggé olvad az este,
oly rég hallottam e súlyos csendet
szobámban,meztelen lábbal járok
bűvös árnyékok táncolnak egyformán.
Amit tudsz az ,csak részlet,de sok
csak akkor lesz egész,ha elolvasod
életed könyvének első oldalát
mik számunkra az utolsó lapok.
Megjegyzések