Ha majd egyszer--Wilhelem

Saját sorsom bogain gondolkozom
nem vagy többé fölöttem hatalom,
már nem siratlak éjben, virradatban,
esengve nem tárom feléd karom.

Fürkészem titkod néma esthomályban
bennem s benne, kiben szövöd magad
szólítlak jöjj hozzám,mert befogadlak
fejem meghajtom s nesztelen is hallak.

Reád ismerek, reád ahogy ragyogsz,
kísérem lépteid, amíg csak kívánod,
lelkednek ezer fátylát bontogatom
amíg majd egyszer szívemhez simul.

Gyere! Megtörténhet, hogy vakmerő vagy
kinek szívén a világ bolondsága forr,
minden szavad hamis és lemondóan
nézlek, - vádolom egyre kegyetlenséged.

[W.B.]