Erdei barátok---Wilhelem

Fenyőcsúcson, messze fent
egy szép galamb megpihent,
belenézett épp a napba,
karcsú szárnyát megmozgatta.

Mélyen lent a fa tövében
epervirág fakadt szépen,
ő a napfényt elkerülte,
hűvös árnyék rejtegette.

 Havas hegyek szép virága,

galamboknak vagyok  királya,
hűs árnyékból jöjj ki, kérlek,
fordítsd orcád a napfénynek.

Illatodat ideérzem,elszédültem,
elszédültem már egészen,
jöjj, szárnyamra ültetlek én,
általviszlek a nap tüzén,

Szép beszédű galamb madár,
teelőtted nincsen határ,
égig szállsz te napsugáron,
én meg árnyékban virágzóm.

Fúvó szélhez vagy te kötve,
megfogódzom én a rögbe.
menj utadra szelek szárnyán,
vissza se nézz, ne gondolj rám.