ŐRZŐANGYALOM
nem kerestem glóriát,
mosolyomban fürdött lelkem vágya
s nem volt soha palotám.
Sokszor hittem magam boldognak
lüktetve vert kis szívem,
sóhajom ringott kék hegy ormokon
elseperni nem akartam.
Szívemben lakatos,zárt titok volt
romantikám a fellegekben
volt hogy vérem fel-fel robbant
majd halkan leülepedett.
Mindenből kijutott fehér feketén
ma csak a mocskos áradat
némán csúsznak el éveim igéken
kibuggyanó könny a tavasz.
Most a gyors hervadás tündére lettem
minden nap telik mellettem
láthatatlan kéz csúfosan leteperhet
és holnapra mindenki elfelejt.
Megjegyzések