Csillagtalan éj királynő -Wilhelem

Te, csillagtalan éj királynői
szinte percről percre várok
tudom,  amint gondolkodom
érzem hogy  suhog szárnyad.

Tudom, hogy jössz s legyőzve
kimúlnak a viharos álmok,
mint elfelejtett  öltözőben
a penésznek induló vizes trikók.

Szavaimra a ritka nyárfák
nem hallgatnak azon az éjen
s tudom, a földdel lesz egyenlő
az én tömérdek szenvedélyem.

De a megtört lelkem sebéből
kiszakad néhány költeményem
s marad a vers mint  vércsepp
amely beivódott egy csatatéren. [W.B.]